Az iszlám

Az arab nép jellemzői: Az Arab - félszigeten nomadizáló és kereskedő nép, mely Mekka és Medina körül élt. Politeisták (több isten hitűek) voltak. A 7. században egy híressé vált arab karaván-vezető akit Mohamednek hívtak (élt: 570-632) új vallás alapított, melynek neve iszlám vagy muszlim lett.

Mohamed tevékenysége: Élete egyik időszakában megjelent előtte Gabrel arkangyal, aki Allah (Isten) szavait tolmácsolta felé. Innentől kezdve Mohamed próféta lett, azaz Allah tanításainak terjesztője. Az arabok politeista vallásvezetői vetélytársat láttak Mohamedben, és kezdetben elutasították az iszlám vallást. Mekkából el is űzték, ez volt a hidzsra (622) Mohamed futása. A közeli Medinában telepedett meg, majd megerősödve, híveivel visszatért Mekkába és kiegyezett a mekkai kereskedőkkel.

Az iszlám 5 parancsolata:

1. Napi ötszöri ima, Mekka felé fordulva (előtte rituális mosdás)
2. Alamizsna adása a szegényeknek
3. Böjt tartása Ramadán havában
4. Hitvallás => Egy az Isten, Allah és Mohamed az ő prófétája + Kába kő tisztelete
5. Zarándoklat => Minden muszlim hívőnek egyszer élete során el kell mennie Mekkába

Az iszlám terjedése:

Mohamed halála után a kalifák lettek az iszlám vezetői. Ám az első 4 kalifa után kettészakadt az iszlám vallás: az egyik vallási csoportot a szunniták, a másikat a síiták alkották. A síiták ragaszkodtak ahhoz, hogy a kalifák Mohamed leszármazottai közül kerüljenek ki. Az iszlám nagyon gyorsan terjedt. A 8. századra az arab hódításokkal muszlim hitű lett egész Észak-Afrika és a Közel-Kelet.

Az Arab Birodalom:

Az Arab Birodalom központja Bagdad lett. (Bagdadi Kalifátus) Európát is megtámadták a Gibraltári szoroson átkelve, de 732-ben a frankok vezetője Martell Károly, Poitiersnél megállította őket. Megtámadták Bizáncot is, melytől több területet elvettek. 740-ben állította csak meg őket III. Leó. A birodalom élén despotikusak voltak a kalifák. A 8. századtól virágzás: kereskedelem és tudomány. Fejlett csillagászat, kémia, matematika, arab számok. Az Arab Birodalom Mohamed korától (632) egészen 755-ig egységes, majd kiszakad belőle előbb a Cordobai Kalifátus (755) majd a Fatimida Kalifátus (969). Ezzel szétesik a birodalom önálló részekre.

Az iszlám egyéb jellemzői:

• Türelem és megbocsátás hirdetése
• Alkohol és sertéshús fogyasztás tilalma
• Többnejűség (poligámia) hirdetése
• Szent könyve a Korán

A Bizánci Birodalom

Kialakulása 395-re nyúlik vissza, amikor Theodosius római császár kettéosztotta a Római Birodalmat és a keleti feléből az 5. századra létrejött Bizánci Birodalom. Központja Bizánc volt, melyet a középkorbna alapítójáról Constantínusról Konstantinápolynak is neveztek.

A birodalom jellemzői:

• A Bizánci Birodalom görög nyelvű volt és a görög kultúrát hordozta
• Nyílt önkényuralom jellemezte, a császárt három szervezet segítette: a hadsereg, a keresztény egyház és a hivatalnoki réteg.
• A 7. és 9. század közt két szomszédos terület támadta Bizáncot: az arabok keletről és bolgárok nyugatról. Végül mindkettőt visszaverték. 
• A harcok miatt alakul ki a "Thema-rendszer": A hadsereg katonái nem pénzben kapnak fizettséget, hanem földben. Letelepítik őket, és közben katonáskodnak is.
• Bizánc fénykora: X - XI. század (900 - 1100), amikor valódi európai nagyhatalom és kezében tartja a Balkánt, Dél-Itáliát illetve ázsiai területeket.

Fontos bizánci császárok: 

I. Justinianus bizánci császár (527 - 565) idején, 529-ben rögzítik az első nagy joggyűjteményt neve: Corpus Iuris Civilis. Magyar vonatkozású császárok: VI. (Bölcs) Leó: 886-912 (Híres műve: a Taktika, mely megemlíti a vándorló magyarokat a honfoglalás előtt) és VII. (Bíborban született) Konstantin: 913-959, ő írta híres művét, melyben szó esik a magyarokról: A birodalom kormányzásáról (De Administrando Imperio). Fontos még: II. Baszileosz (976-1025) a bolgárok legyőzője. I. Manuel (1143-1180), III. Béla támogatottja (16 éves korától 24 éves koráig).

Egyházszakadás:  

1054 június 16-án Umberto di Silva Candida (Humbertus) bíboros a Hagia Szophia-templomban tartott Istentisztelet alatt a nyilvánosság előtt Kérullarioszt eretneknek eretneknek nyilvánította és kiközösítette követőivel együtt. A pátriárka azonnal szinódust hívott össze, amelyen elítélték a kiközösítési bullát és szerzőit. 

Így kölcsönösen kiátkozták egymást, majd bekövetkezett az egyházszakadás (1054): A kereszténység két ágra szakadt: római katolikusra és görög-keleti ortodoxra.

A két egyházszervezet és vallási irányzat összevetése kiemelten fontos és megtanulandó. Kérdésként előfordulhat a számonkérésen és az érettségi anyagában is. 

A Frank Birodalom

A Frank Állam kialakulása: A Frank Állam a Római Birodalom idején jött létre, amikor a germánok közé tartozó frank törzsek megtelepedtek a mai Franciaország északkeleti részén (a Rajnán átkelve). A frankok első uralkodói dinasztiája a Meroving volt, egy Merovech nevű fejedelem után elnevezve (uralkodott: 448-457). A letelepedett frankok idővel összeolvadnak a helyi lakosokkal, a gallokkal, így jön létre a francia nép. A frank törzsek egyesítője: Klodvig 486-ban.

A Frank Állam jellemzői:

• Kereszténység, hűbériség, grófságok rendszeréből állt.
• A 6-7. századra a hatalom négy majordomusz (udvarnagy) kezébe kerül. Ezek birtokolták az ország 4 nagy területét.
• A Karoling család első nagy majordomusza: Martell Károly, Poitiersnél (732-ben) megmenti az országot a támadó araboktól. 

A majordómusz területek: Austrasia, Neustrasia, Aquitania, Burgundia

Nagy Károly birodalma:

Martell Károly fia III. Pippin 751-ben a pápával (Zakariás) alkut kötve lesz az első karoling király. Az alku lényege: a frank hadsereg elűzi Róma alól, a pápát fenyegető longobárdokat, cserében a pápa királlyá teszi III. Pippint és családját. (Az utolsó meroving király, III. Childerich kolostorba vonul.) Pippint Szent Bonifác érsek - pápai áldással - szenteli királlyá Soissons-ban (751 novembere).

• III. Pippin fia Nagy Károly hódításokba kezd, létrejön a Frank Birodalom.
• Nagy Károly legyőzi a szászokat, bajorokat, avarokat, hispánokat
• Kr.u. 800 december 25-én császárrá koronázzák Rómában

Frank uralkodók:

Martell Károly, III. Kis Pippin, Nagy Károly, Jámbor Lajos

Uralkodási idők szerint:

• Martell Károly: 718-741 (714-től: Austrasia majordomusza, 718-től minden terület közös majordomusza)
• III. (Kis) Pippin: 741-768 (741-től 751-ig csak Neustria majdordomusa, öccse vezeti Austrasiát, 751-től király)
• Nagy Károly: 768-814
• Jámbor Lajos: 814-840

A Frank Birodalom felbomlása:

• Nagy Károly unokái felosztják egymás közt a 843-as verduni szerződésben: II. Kopasz Károly, Német Lajos és I. Lothár. Később ezt megerősíti a Merseni szerződés 870-ben (itt már nincs Lothar földje, viszont létrejön az Itáliai Királyság [II. Lothár]. Végül a Ribemonti szerződés (ebben már Burgundia is szerepel).
• Létrejön: Nyugati Frank Királyság, Keleti Frank Királyság, Lotharingia

A Német-római Birodalom:

962-ben átrendeződés történik, új államok születnek: a Nyugati Frank Királyságból létrejön Franciaország, a Keleti Frank Királyság pedig Itáliával egyesülve (I. Ottó révén) létrehozza a Német-római Birodalmat. 

A Német-Római Birodalom jellemzői: legnagyobb részét nagy önállósággal bíró német fejedelemségek alkotják (Brandenburg, Szászország, Bajorország), melyek időről-időre császárt választanak. A birodalom egészen 1806-ig áll fenn.

Dinasztiák: Meroving => Karoling => Capeting Dinasztiák Franciaországban

A Német-római Birodalom uralkodóját mindig választják. Szabályozás: 1356 Német Aranybulla: leírja, hogy innentől 4 tartományi és 3 egyházi vezető közül kerülhet csak ki a birodalom császárja. (Ezek: cseh király, szász választó-fejedelem, brandenburgi választófejedelem, rajnai palotagróf)

A hűbériség, rendiség

Hűbériség:

A középkort végigkísérő viszonyrendszer, mely nemesek közt alakult ki a középkor időszakában. A legfőbb hűbérúr a király volt. Miután legelső nemesi támogatóinak földeket adományozott, azok hűbéresküt tettek neki. Majd ezek a hűbéresek is kisebb földeket tovább adományoztak másoknak, akik nekik tettek hűbéresküt. Az eskü arról szólt, hogy javaikkal és tudásukkal hűen szolgálják hűbérurukat. Főleg a csatatéren. Hűbéri lánc alakult tehát ki, minden feudális államban. A hűbérbirtokot nevezték benefíciumnak.

A rendi állam

Rendiség: Amikor egy országban az uralkodó nem egyedül hozza meg döntéseit, hanem a nemességgel, egyházi vezetőkkkel és a polgársággal, azaz a rendekkel közösen kormányoz, rendi gyűlések összehívásával. Más néven ezt a rendszert rendi dualizmusnak is nevezik. Az érdekeiket érvényesíteni képes azonos jogú és érdekű társadalmi csoportokat rendeknek nevezzük. A három rend: nemesség, papság, polgárság. (A jobbágyság nem képezett rendet.)

Angol rendiség (1295): 

Angliában a 9-10. században még több királyság létezett. Később, 1066-ban a szomszédos Normandiából Vilmos, normann herceg csapatai átkeltek Angliába és meghódították. A normannok rátelepedtek az angolokra és megszerezték a vezető pozíciókat. Ebben az időben keletkezett a híres Domesday Book. (birtokösszeírás)

Később új dinasztia került hatalomra Angliában: Anjou-Plantagenet, mely apai ágon francia, anyai ágon angol volt. A két ország közt háború kezdődött 1159-ben, melyben Anglia elvesztette franciaországi birtokai egy részét. Amikor Földnélküli János hatalma emiatt megingott az angol nemesség kikényszerítette tőle a Magna Charta Libertatum aláírását (1215). Ez a dokumentum hasonló a magyar Aranybullához de tartalmazza azt is, hogy a király nem vethet ki adót  a király tanács beleegyezése nélkül. Az angol polgárság és kisnemesség is kiharcolta, hogy beleszólás lehessen a királyi döntésekbe, így 1295 -ben, I. Edward alatt létrejött Anglia első parlamentje.

Francia rendiség (1302): 

Francaiország IV. Fülöp (1285-1314) lábalt ki a korábbi évszázadok válságaiból. IV. Fülöp már hódításokra is vállalkozott: megtámadta seregével a szomszédos Flandriát. Ám a flamandok zsoldos csapataikkal visszaszorították (Courtrai csata-1302) Ráadásul Fülöp a pápával is viszályba került így nagy szüksége lett a nemesség támogatására.

A francia nemesek csak úgy támogatták a királyt, ha áttér a rendi kormányzásra. 1302-ben összeült az első párizsi rendi gyűlés.

Magyarországi rendiség:

Magyarországon II. Habsburg Albert 1437 és 1439 közti uralkodására esett a rendiség kialakulása. Innentől a mindenkori magyar királyok a rendekkel kellett, hogy közösen uralkodjanak. 

Aranybulla (1222) => 1267-es tv-ek (IV. Béla) => Ősiség (1351) => II. Albert (1437-1439) => Tripartitum (1514).

A keresztes háborúk

 [Részletesebb anyag]

A pápa parancsára a Szentföldért induló XI-XIII. század közti harcokat keresztes háborúknak nevezzük. A legelsőre II. Orbán pápa adott utasítás 1095-ben. Célja: a Szent Sír visszaszerzése a muszlim szeldzsukoktól, birtokszerzések (gazdasági ok), bűnbocsánat szerzése (a tömegek részéről). A legelső hadjárat 1099-ben Bouillon Gottfried vezetésével megszerezte Jeruzsálemet. Ekkor 88 évre a város a keresztényeké lett. Hűbéri keresztény államok és lovagrendek alakulnak a Szentföldön. A lovagrendek védelmezték a Szentföldre érkező vagyis ide zarándokoló keresztény hívőket. Lovagrendek: Templomosok, Szent Sír Lovagrend, Szent Lázár Lovagrend, Német Lovagrend.

Később 1187 –ben a muszlimok Szaladin, egyiptomi szultán vezetésével legyőzték a kereszteseket hattini csatában, majd bevették Jeruzsálemet. A keresztes háborúk 1291-ben értek véget, mikor elesett a Szentföld utolsó keresztes kézen lévő erődje is: Akkon.

A keresztes háborúk 3 következménye: 

• Virágzó kereskedelem alakult ki Ázsia és Európa közt, melynek ázsiai szakasza a selyemúton, európai tengeri szakasza pedig a levantei úton bonyolódott. 
• Európa megismerte a keleti kultúrát és a keleti cikkeket: a porcelánt, a selymet a fűszereket, a rizst, a ruhafestékeket. 
• A fejlett arab tudomány eljutott Európába: Európa átvette a puskaport, az alkímiát, az arab számok használatát, a szélmalmokat, az iránytűt.

Az invesztitúra háborúk

Invesztitúra = a püspökök és más egyházi vezetők kinevezése. Ezt a jogot eleinte a császárok gyakorolták, ám később a pápa akarta megszerezni a kinevezési jogot. A vita háborúvá fajult, ezek voltak az invesztitúra háborúk, a XI - XII. században.

A IV. Henrik német-róma császár és VII. Gergely pápa között kezdődő küzdelemben döntő volt, hogy a pápa kiátkozta a császárt, aki így meghátrálásra kényszerült. Oka: nem tudta uralni birodalmát, mert a kiátkozással elvesztette az alatvalók szófogadását. Bocsánatkérése volt a híres Canossa járás 1077-ben. A viszályt a Wormsi konkordátum zárta le 1122-ben. A konkordátum lényege: a püspököket a pápa nevezi ki, de a vagyoni beiktatása a császár joga marad. A későbbiekben volt még egy jelentős invesztitúra háború 1176-ban az itáliai városok ügyében I. Frigyes császár és III. Sándor pápa közt. Ám itt is a pápa győzött a Lombard Ligával összefogva a Legnanói csatában.

 A 100 éves háború

Az 1337 és 1453 közt Anglia és Franciaország közt zajló háborút, mely a francia trónért és Anglia ottani birtokaiért dúlt, százéves háborúnak nevezzük. Amikor kihalt a Capeting dinasztia férfi ága, a francia trónra két jelentkező is akadt: egyrészt VI. Fülöp, a Valois családból másrészt III. Edward angol trónörökös.

A 100 éves háborúban fordulópontot Jeanna d'Arc felbukkanása hozta, aki egy szűz parasztlány volt és azt állította, hogy képes közvetíteni Isten akaratát. Ő javasolta, hogy a franciák a trónörököst kövessék, mert ő fogja elhozni a győzelmet. Így a franciák győzelmeket arattak és megkoronázták a trónörököst, majd 1453-ra kiűzték az angolokat.