A művészeti ágakkal, azok korszakaival és az ókortól egészen napjainkig terjedő történetével foglalkozó tudományág:

Román és gótikus építészet: Román stílusú építészet nevét onnan kapta, hogy római eredetet tulajdonítottak ezeknek az épületeknek (roman = római). Jellemzője: várszerű, vastag falak, keskeny kicsiny ablakok. Megjelenés: 11-12. század. A gótikus épületek 13-14. században jelennek meg, a névadó a gótok népe, mert sokáig azt hitték, hogy ők emelték ezeket az építményeket. Jellemzője: magasabb, kecsesebb épületek, nagyobb ablakok.

Skolasztika: A 13. századi egyházi iskolákra jellemző teológiai irányzat volt, mely a Biblia mellett az ókori görög filozófusokat, Platónt és Arisztotelészt is oktatta. Fontos képviselője volt: Aquinoi Szent Tamás, 13. század közepén élt Domonkos szerzetes. Fő elve: a teológia mellett létezhetnek a tudományok is, ez a kettős igazság elve. (Nem eretnekség a tudomány.)

Az első egyetemek:  Az első egyetem Bolognában jött létre (11. század), majd Párizsban a Sorbonne (XIII. század), és Angliában Oxford, Cambridge. Magyarországon a pécsi egyetem volt az első (1367 - Nagy Lajos korában) de ez bezárt, majd 1635-ben a Nagyszombati Egyetem 8Pázmány Péter révén). Oktatott tananyag: Trivium, azaz latin nyelvtan (grammatica), szónoklattan (retorica), dialektika, Quadruvium: csillagászat, számtan, mértan, zene.

Humanizmus és Reneszánsz

A humanizmus és a reneszánsz művészettörténeti korszakok, szellemi áramlatok, sőt kulturális mozgalmak, melyek a XIV. századtól egészen XVII. századig alapvető hatást gyakoroltak minden művészeti irányzatra de még az életmódra, közgondolkodásra is. A korábbi, szigorúan vallás- és hit központú gondolkodást felváltotta a világias élet-szemlélet, az emberközpontúság (isten-központúság helyett), az ókori értékek újra felfedezése. 

A humanizmus emberközpontúságot takar vagyis a korábbi biblikus, vallási témákkal, szentekkel szemben a hétköznapi emberek életét helyezi középpontba. Gyökerei a XIV. századi Itáliába nyúlnak vissza, egészen pontosan egy bizonyos Francesco Petrarca (1304-1374) műveihez. Petrarca a humanizmust „elindító” nagy hatású művét a Daloskönyvet (Canzoniere) 1347-ben írta meg. A humanizmus másik kora nagy alakja: Giovanni Boccaccio (1313-1375) Petrarca 9 évvel fiatalabb tanítványa. 1353-ra írta meg élete főművét, a humanizmus csodálatos alkotását a 100 novellából álló Dekameront.

A Reneszánsz a francia renaissance azaz újjászületés szóból ered. A fogalom Itáliában keletkezett: a reneszánsz legnagyobb művészének, Michelangelónak a köréhez tartozó festő és életrajzíró, Giorgó Vasari (1511-1574) írta le először a renaissance, illetve rinascimento (újjászületés) kifejezést. Dante Alighieri (1265-1321) firenzei olasz költő és filozófus a 14. század első harmadában, 1307 és 1321 közt írta meg nagyhatású elbeszélő költeményét az Isteni színjátékot. Leonardo da Vinci (1452-1519) életének egyik főműve az 1498-ban a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskó: az „Utolsó vacsora". Valamivel később, 1506-ban, már 54 évesen festette meg a legismertebb művét, a Mona Lisát. 

A festmény közismert olasz neve: la Gioconda és egy hölgyet ábrázol: Lisa Gherardinit egy köztiszteletnek örvendő firenzei kereskedő feleségét. Körülbelül egy évszázaddal később Michelangelo Buonarotti Firenzében készítette el 1502 és 1504 között a maga még híresebb monumentális „Dávid” márványszobrát.

Buonarroti 1508-ban visszatért Rómába, ahol a következő években kifestette a Sixtus-kápolna mennyezetét. A freskófestmény, amely az európai festészet remeke, 1512-ben készült el. Magát a kápolnát IV. Sixtus pápa építtette 1473-ban.

A barokk

A barokk a reneszánsz után következő stílustörténeti korszak, az építészet, a zene, festészet, szobrászat, tánc és más művészetek korstílusa. Időszaka kb. 1575-től kb. 1770-ig tartott. [] Folytatódó, kései ága a rokokó. A barokkot a klasszicizmus követte. A szó eredete: olasz barocco, amelynek jelentése nyakatekert, szabálytalan, bizarr.

Francia megflelője baroque vagyis „excentrikus”, „bizarr”, ami a bőséges túldíszítettségre és formai bravúrosságra utal. A barokk eszmei háttere egyértelműen a sok támadást és kritikát átélt katolikus egyház által indított ellenreformáció (az egyház hivatalos szóhasználatában a katolikus megújulás) volt. A római katolikus egyház fő célja a barokk alatt a reformáció következtében elvesztett hívek visszaszerzése, illetve a hívek hitükben való megerősítése volt. A barokk építészet legfőbb alkotásai egyértelműen a templomok: ezek a monumentális építmények rendkívüli díszítettségükkel, aranyozásaikkal, márványdíszeikkel az egyszerű hívőket voltak hivatottak elkápráztatni és ráébreszteni a római katolikus Anyaszentegyház hatalmára és nagyságára.

Barokk épület a kereszténység első számú, legfontosabb temploma, az 1506-ban megépült Szent Péter bazilika Rómában (Vatikánban) és a versailles-i kastély is Párizsban (megépítése: 1682). Szobor: Szent Teréz extázisa (Bernini) és a Trevi-kút (Niccolo Salvi). Festészetben: Rembrandt: Éjjeli őrjárat. Zenében: Vivaldi, Bach, Händel. Irodalomban: Cervantes: Don Quijote. Barokk építészetről képek: blogképek

Klasszicizmus

Neve a latin classis szóból ered, melynek jelentése ’osztály’. Olyan művészeti irányzat, amely a múlt, főként az ókori görög-római alkotásokban megvalósuló eseményeket, szabályokat, hagyományokat tartja követendő példának. A klasszicizmus főleg az építészetben alkotott maradandót. Az építészetben az egyenes vonalak, a tiszta és egyszerű alaprajz, a vízszintes tagoltság és a szigorú arányok váltak jellemzővé. Az épületeken antik jellegű díszítményeket, oszlopokat, timpanont találunk. Magyarországon a reformkor jellemző építészeti irányzata lett a klasszicizmus.

A felvilágosodás

Fogalma: A felvilágosodás egy olyan 18. századi eszmeáramlat volt, mely a vallási dogmák helyett a tapasztalati megismerést és a természeti törvényeket állította középpontba.

A felvilágosodás jelmondata Horatius, ókori költő mottója, mely így hangzik: "Merj gondolkodni! Latinul: Sapere aude." A gondolatot Immanuel Kant  német filozófus (1724-1804) tette a felvilágosodás jelmondatává.

Az egyház és a hatalom viszonya a Felvilágosodással: Az abszolutista uralkodók és a katolikus egyház is üldözte a felvilágosult gondolkodókat, mert tanaik szembe helyezkedtek el a feudális alapelvekkel. Ezek a vak engedelmességről, a vallási dogmákról, az egyházi tanok megkérdőjelezhetetlenségéről szóltak. A Felvilágosodás eszméi viszont éppen a dolgok megkérdőjelezhetőségéről szóltak, amellett a tapasztalati megismerésről, a modern tudományokról és az abszolutista rendszer lecseréléséről.

A Felvilágosodás jellemzői: a) megelőző korok vallási dogmái helyett természeti törvények, b) hagyományokhoz ragaszkodás helyett haladás és fejlődés, c) fanatizmus, elvakultság helyett tolerancia, d) zsarnokság helyett szabadság.

A felvilágosodás előfutárai a 15-16. században:

• Kopernikusz (1473-1543) - lengyel csillagász, a heliocentrikus világkép. Csillagrendszerünk közepe a Nap (nem pedig a Föld, ahogyan korábban hitték)
• Johannes Kepler (1571-1630) - német matematikus, csillagász
• Giordano Bruno (1548-1600) - itáliai domonkos szerzetes, csillagász, máglyán égetik el
• Galileo Galilei (1564-1642) - itáliai fizikus, csillagász, a Föld forog és kering (Eppur si muove - és mégis mozog a Föld) Az egyház bezáratja 
• René Descartes (1596-1650) - francia matematikus filozófus (cogito ergo sum  - gondolkodok tehát vagyok)
• Baruch Spinoza (1632-1677) - portugál származású filozófus

A felvilágosodás kezdete: Angliából indult ki. Fontos elindítói a 16-17. században: Francis Bacon (1561-1626) a tudományok rendszerezésének elmélete, Thomas Hobbes (1588-1679) John Locke (1632-1704), Isaac Newton (1643-1727). A felvilágosodás kiterebélyesedése: francia földön történt.

A felvilágosodás legnagyobb alakjai:

Montesquieu (1689-1755): Valódi neve: Charles-Louis de Secondat. (Montesquieu bárója). Jogi végzettségű nemes. Fő műve: "A törvények szelleméről" (1748), lényege a hatalommegosztás elve. A zsarnokság, az egyeduralom elkerülésének alapvető feltételét a hatalmi ágak - törvényhozó, végrehajtó, bírói hatalom - megosztásában látta. Ehhez szerinte alkotmányos királyság a megfelelő államforma a cenzusos választási rendszer. A hatalmi ágak felosztásának elmélete: csak akkor lehet elkerülni a zsarnokságot, ha a három hatalmi ág egymástól függetlenül működik, egymást kölcsönösen ellenőrzi (és nincs egy kézben). 

Voltaire (1694-1778): Jogi végzettségű volt és egy középosztálybeli polgárcsalád sarjaként született. Főleg filozófiai elbeszélései, az ironikus fejtegetései miatt lettek népszerűek írásai. A fejlődést gátló hagyományokat, a dogmákat ostorozta. Elsősorban az egyházat támadta. „Tiporjátok el a gyalázatost!” – jelentette ki, bár Isten létét nem tagadta. Szerinte az egyház a vakbuzgóság szimbóluma és az álszentség illetve népbutítás eszköze.

Rousseau (1712-1778): Polgári származású zeneszerző, író. Elvetette a képviseleti rendszert, mivel az nem teszi lehetővé a néphatalom és népszuverenitás érvényesülését. Felfogása szerint a népnek közvetlenül kel részt vennie a döntésekben. Azt vallotta, hogy a többségi akaratnak – amit a közjóval azonosított – az egyén szabadságát is alá kell rendelni. Főműve: A társadalmi szerződést (1778). Közvetlen demokrácia és közvetett demokrácia létezik. Előbbinél az állampolgárok maguk dönthetnek egy-egy ügyben (Pl ókori Athén népgyűlése vagy napjainkban a népszavazásokon). A közvetettnél képvisel valaki bennünket a parlamentben (ő a képviselő [szenátor]). 

A felvilágosodás utolsó hullámának gondolkodói,  

• Immanuel Kant (1724-1804) német filozófus
• Adam Smith (1723-1790) skót filozófus a modern közgazdaságtan atyja
• Thomas Jefferson (1743-1826) ügyvéd, filozófus, az amerikai függetlenségi nyilatkozat kidolgozója, majd az USA harmadik elnöke 1801 és 1809 között.
• Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832) német író és költő

Enciklopédia: A korszak tudását tartalmazó 33 kötetes szótár, melyet Jean le Rond d'Alembert és Denis Diderot szerkesztettek.Összefoglalta a felvilágosodás eszméit. 

Szalonok és klubbok: Ekkoriban Franciaország ellentmondásos világ volt, hiszen abszolutista közegben (XV és XVI. Lajos alatt) születik meg a felvilágosodás eszmerendszere. A közélet és szellemi élet középpontja az 1700 -as évek második felében Párizs, és azon belül a szalonok, klubok világa lett. Ezekben már nem a származás, hanem a tehetség számított. A szalonok különböző előkelő hölgyek vezetése alatt működtek. A nők helyzete és megítélése sokat javult a korszakban..

Francia uralkodók a korszakban:

• XIV. Lajos: 1643-1715
• XV. Lajos: 1715-1774
• XVI. Lajos: 1774-1792

A magyar felvilágosodás alakjai:

• Bessenyei György (1747-1811)
• Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)
• Batsányi János (1763-1845)

VALLÁSTÖRTÉNET

A vallások két nagy csoportja az egyistenhívő vagy monoteista vallások és többistenhívő vagy politeista vallások. (mono = egy, teosz = isten) Az ókort a politeista vallások jellemezték (a zsidó vallást kivéve) míg később a középkorra a monoteista vallások voltak jellemzőbbek (ábrahámi vallások): keresztény, iszlám, zsidó.

Politeizmus az ókori keleten

Mezopotámiában Babilon városában a Marduk vallás terjed el, más sumér városállamokban  Istar -nak hódoltak. Az ókori Egyiptomban más istenek voltak:

• Napisten vagy Ré
• Ozirisz a halál, az alvilág és a feltámadás istene
• Ízisz női isten, Ozirisz felesége, termékenység, hűség és varázslás istennője
• Hórusz (sólyomisten) Ozirisz és Ízisz gyermeke
• Széth: pusztítás gonosz istene, Ozirisz gyilkosa, Hórusz ellenfele

Mumifikálás: Mivel azt hitték az egyiptomiak, hogy a lélek fenmaradásához a testnek is épségben kell maradnia, ezért bebalzsamozták a holtesteket, hogy ne porladjanak el. Ez volt a mumifikálás (előtte a belső szerveket eltávolították). A fáraók számára piramisokat emeltek és azokba temették el őket.   

Görög - Római istenek 

Uranosz (ég istene) és Gaia (föld istennője) fia volt Kronosz, akinek Rheától született gyermeke Zeusz. Testvérei: Hádész, Poszeidón, Héra, Déméter. Gyermekei pl: Árész, Aphrodité, Pallasz Athéné, Apollón, Arthemisz.

Monoteista vallások

A zsidó vallás: A zsidók Mezopotámiából előbb Egyiptomba vándoroltak (Kr.e. 18. század) ahol rabszolgasorba jutottak, majd innen Kánaán földjére vándoroltak (Kr.e. 13. század) Mózes vezetésével. A filiszteusokkal harcoltak és létrehozták saját államukat az első zsidó királyságot (Saul, Dávid, Salamon). Később a zsidó állam kettészakadt: Izrael, Judea.

• Tóra - Mózes 5 könyve
• Talmud - vallási és jogi előírások
• Siratófal - a jeruzsálemi első és egyetlen zsidó templom megmarad fele
• rabbi - vallási vezető
• zsinagóga - imahely
• frigyláda - Mózes kőtábláit tartalmazza

A zsidók legfőbb istene: Jahve, legfőbb szent városuk az Izraelben található Jeruzsálem.

Kereszténység

Názáreti Jézus Krisztus Betlehemben született Mária gyermekeként és egy júdeai ács, József nevelt fiaként. Az elbeszélések szerint valódi apja a Szentlélek volt. Fiatalkorát Názáretben töltötte, ahol nevelő apja nyomdokain haladva kitanulta az ács mesterséget. Harminchárom évesen viszont felhagyott munkájával és hirdetni kezdte Isten tanításait. Vándorlásba fogott, tanítványokat gyűjtött maga köré /Simon (később Péter), András (Péter testvére), Jakab, János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab (Alfeus fia), Tádé, Kánai Simon, Iskarióti Júdás. / Ők voltak a 12 apostol.

Jézus életét, tanításait halála után főbb tanítványai lejegyezték görög nyelven. Ezen iratok összefűzéséből született meg a Biblia. Ószövetségből és Újszövetségből áll: előbbi a Föld és az ember teremtésétől a zsidók vándorlásáig, Mózes történetéig tart, utóbbi pedig (újszövetségi rész) szól Jézusról. Az újszövetség főbb részei az evangéliumok: Máté, Márk, Lukács, János, Pál, Jakab, Péter, Júdás evangéluma, Pál apostol levelei, Apostolok cselekedetei, Jelenések könyve. A Biblia a Kisztus utáni eső században íródott. Később lefordították latinra, majd Luther Márton németre. Ma már szinte minden nyelven olvasható.

 A kereszténység terjedésének fontos évszámai:

• 313 - Milánói Edictum
• 325 - Niceai zsinat
• 380 - Államvallássá alakulás (391)

Milánói Edictum: Constantinus császár szabad vallásgyakorlatot ad rendeletében a birodalomban élő keresztényeknek.

Niceai zsinat: A legfontosabb főpapi tanácskozás Constatinus idejére esett. A zsinat kanonizálja a keresztény dokumentumokat, eldöntve , hogy mely iratok, evangéliumok kerülhetnek a kereszténység hivatalos dokumentumai közé.

Később a kereszténységben többször is volt szakadás (skizma), a két legjelentősebb: 1054-ben (görög-keleti egyház megalakul) a másik 1517-ben a reformáció során, amikor Luther Márton révén kialakultak a protestáns egyházak.

Iszlám

Mohamed élete egyik időszakában megjelent előtte Gabrel arkangyal, aki Allah (Isten) szavait tolmácsolta felé. Innentől kezdve Mohamed próféta lett, azaz Allah tanításainak terjesztője. Az arabok politeista vallásvezetői vetélytársat láttak Mohamedben, és kezdetben elutasították az iszlám vallást. Mekkából el is űzték, ez volt a hidzsra (622) Mohamed futása. A közeli Medinában telepedett meg, majd megerősödve, híveivel visszatért Mekkába és kiegyezett a mekkai kereskedőkkel.

Az iszlám 5 parancsolata:

1. Napi ötszöri ima, Mekka felé fordulva (előtte rituális mosdás)
2. Alamizsna adása a szegényeknek
3. Böjt tartása Ramadán havában
4. Hitvallás => Egy az Isten, Allah és Mohamed az ő prófétája + Kába kő tisztelete
5. Zarándoklat => Minden muszlim hívőnek egyszer élete során el kell mennie Mekkába

Az iszlám terjedése:

Mohamed halála után a kalifák lettek az iszlám vezetői. Ám az első 4 kalifa után kettészakadt az iszlám vallás: az egyik vallási csoportot a szunniták, a másikat a síiták alkották. A síiták ragaszkodtak ahhoz, hogy a kalifák Mohamed leszármazottai közül kerüljenek ki. Az iszlám nagyon gyorsan terjedt. A 8. századra az arab hódításokkal muszlim hitű lett egész Észak-Afrika és a Közel-Kelet.

Egyéb vallások

India ősi vallását a papi kasztról brahmanizmusnak, vagy elterjedtebb szóhasználattal hinduizmusnak nevezzük. A legfontosabb tanítása a lélekvándorlás (reinkarnáció) tana. A lélek halhatatlan, és a test halála után új testben születik újjá. Olyan testben, amilyet az elhunyt az előző élete alapján megérdemelt.

A hindu vallásból alakult ki India másik nagy vallása, a buddhizmus. Alapítója egy indiai királyfi, Buddha volt (Kr. e. VI–V. század), aki nem helyeselte a kasztrendszert (mely a lakosságot úgynevezett kasztokra osztotta. Az első kasztba a papi réteg tartozott, a másodikba a katonai előkelők és az uralkodók, a harmadikba a tulajdonnal rendelkező közrendűek, a negyedikbe pedig a szolgálók.)

Taoizmus: [] A taoizmus alapját Lao-ce (Laozi) nevű kínai filozófus és költő munkája, a Tao Te King képezi. A taoizmus központi fogalma a Tao, ami annyit jelent, hogy az út vagy az elv. Hangsúlyt kap az ember és a természet harmóniája illetve a meditáció és a belső béke elérése.