A 90-es évek a világban
A világ a 90-es években és azt követően
Témakörök:
- Mozgalmak Kelet-Európában
- A Szovjetunió felbomlása
- Jugoszlávia felbomlása és a délszláv háborúk
- A gyarmati rendszer felbomlása
- Izrael létrejötte
- Öböl-háborúk (1991-2011)
I. Mozgalmak Kelet-Európában
A szovjet-hatalom és kommunista elnyomás ellen már az 1950-es évektől szerveződtek különböző mozgalmak Kelet-Európa több országában is.
- Kelet-német munkásfelkelés, 1953
- Magyar 1956-os forradalom
- Prágai tavasz, 1968, Dubcsek
- Lengyel szolidaritás mozgalom, Lech Walesa 1980-1983
- Berlini fal lebontása 1989 november 9
- Romániai forradalom 1989 december 15.
II. A Szovjetunió felbomlása
Mihail Gorbacsov 1985-ben lett a Szu első embere. Meghirdette a politikai élet és a gazdaság átalakítását. (Peresztrojka - Glasznoszty). Gorbacsov úgy képzelte, hogy a Szovjetunió rendszerváltása a 15 tagköztársaság egyben tartásával is lehetséges. Súlyosan tévedett: Litvánia már 1990 márciusában bejelentette kilépését, majd 1991 januárjában további 5 tagköztársaság távozott a Szovjetunióból.
Gorbacsov nem tudta megállítani a széthullást, ám a keményvonalas kommunisták Gennagyij Janajev alelnök és Vlagyimir Krjucskov KGB parancsnok vezetésével puccs formájában kísérletet tettek erre. 1991 augusztus 18-án őrizetbe vették a Krímben nyaraló pártfőtitkárt. Ám puccsuk csak 3 napig tartott: 1991 augusztus 21-én Borisz Jelcin (a Népi Küldöttek Kongresszusának elnöke) a moszkvai parlamentnél átvette tőlük a hatalmat. A puccsisták elmenekültek, Gorbacsov pedig visszatért Moszkvába, de új helyzetet talált, nem maradt más számára csak a lemondás. A Szovjetunió 1991 december 8-án felbomlott, egykori területéből 15 önálló ország született. A legjelentősebb, Oroszország élén Borisz Jelcin kezdte meg elnökségét.
A hidegháború vége:
- Megkezdődött a csúcstalálkozók ideje: az USA és a Szovjetunió elnökei 1985-1990 közt 6 csúcstalálkozón tárgyaltak a hidegháború lezárásáról. Legfontosabb a máltai csúcs volt 1989 decemberében.
- A berlini falat 1989 november 9-én bontotta le a német nép. Ezt az eseményt tekintjük a hidegháború végének.
- A Szovjetunió 1991 decemberében felbomlott. Létrejött Oroszország és 14 másik független állam (pl. Ukrajna, Lettország, Litvánia, Kazahsztán ... stb) Berlini falról: LINK
- Gorbacsov bukása: 1991 nyarán Gorbacsovot félreállították, Oroszország elnöke Borisz Jelcin lett (1991 nyarán), az ő hivatali ideje alatt jöttek létre a szovjet utódállamok.
III. Jugoszlávia felbomlása és a délszláv háborúk
Josip Broz Tito, aki a II. világháború után évtizedekig tartotta egyben Jugoszláviát, 1980-ban halt meg. Halála után Jugoszlávia népei közt súlyos ellenségeskedés kezdődött, majd megfogalmazódott Szlovénia, Horvátország elszakadási szándéka. Szlobodan Milosevics 1989 -ben lett az ország elnöke, és kijelentette: nem engedi az ország széthullását.
A két legfontosabb jugoszláv politikus tehát: Josip Broz Tito és Szlobodan Milosevics voltak.
Délszláv háborúk:
Összesen 4 háború zajlott 1990 és 2000 között:
- Szerb - szlovén háború: 1991-ben Szlovénia elszakadási hárca. Valódi fegyveres konfliktus nem volt
- Szerb - horvát háború: 1991-1995 közt Horvátország háborúja Szerbiával. Katonai összecsapások kísérték.
- Boszniai háború: 1995 -ben Boszniai háború: három nemzet (bosnyák-szerb-horvát) lakta Bosznia-Hercegovina elszakadása szintén csak harcok árán sikerülhetett. Etnikai harcok zajlottak 1995-ben Bosznia szerte. A boszniai szerb hadsereg számtalan kegyetlenséget hajtott végre.
- Koszovoi harcok 1999/2000 Végül az albánok lakta Koszovó elszakadása is harcok árán sikerült 1999-ben. Az USA is beavatkozott, amikor Milosevicsot Belgrád bombázásával kényszerítette meghátrálásra. Milosevicset végül elfogták, Hágában bíróság elé állították de a tárgyalás alatt meghalt infarktusban.
Kiemelkedő események: srebrenicai mászárlás (1995 - Bosznia), Daytonai béke (a boszniai háború lezárása), Vukovár ostroma (1991 - horvát-szerb határon, a várost a szerbek elfoglalták), Belgrád NATO bombázása
A fenti térkép az egykori Jugoszlávia népeit mutatja. Leolvasható róla, hogy például Boszniában a szerb lakosság hol helyezkedett el és a horvátok saját határaikon kívül hol éltek nagyobb számban.
IV. Dekolonizáció a hidegháború végén
A második világháborút követő évtizedekben megindult a gyarmati rendszerek felbomlása. A Brit Birodalom felbomlott helyébe a Brit Nemzetközösség került, mely független államok laza szövetsége lett.
- 1947 (India függetlensége): Gandhi mozgalma
- 1948 (Izrael létrejötte): cionizmus
- 1949 (a Kínai Népköztársaság létrejötte) Mao Ce-tung és Csang Kaj-sek. Tajvanra menekülnek
- 1956 (a szuezi válság). Gamal Nasszer szovjetbarát politikája váltja ki.
- 1955 (a bandungi nyilatkozat). Harmadik utas országok.
Dekolonizáció: A XVI. századtól létrejövő, majd a XIX. században már világméretűvé alakult gyarmati rendszer felbomlásának folyamata. A második világháború után felgyorsuló eseménysorozat szakaszai a következők:
- A háború utáni években önállósodó országok (1945-1950): India, Fülöp-szigetek, Burma, Szíria, Libanon.
- Az 1960-as években önállósodó államok. Példa Afrika országainak többsége
- Az 1975 után önállósodó volt portugál gyarmatok, pl: Angola, Mozambik
A gyarmati rendszer XX. századi felbomlása Ázsiában kezdődött tehát, a Fülöp-szigeteken, Holland-Indiában és a Közel-Keleten
India: Fontos lépés volt India függetlenné válása 1947-ben, Mahátma Gandhi munkásságának köszönhetően. India csak 1947 augusztusában szakadhatott el a Brit Birodalomtól és függetlenné válhatott. (1849 óta épp egy évszázadon keresztül volt angol gyarmat). Ám súlyos gondokkal kellett szembenéznie: a hindu és muszlim lakosság belső harcaival. A muszlimok többsége végül 1947-ben és 1971-ben kivált Indiából és saját államot teremtett: Indiától nyugatra: Pakisztánt, keletre Bangladest. India és Pakisztán közt több háború is dúlt határviták közt.
Francia gyarmatok: A franciák 1954-ben vesztették el Indokínát (Vietnámot), majd az 50-es években Észak-Afrikát, utolsóként 1962-ben Algériát. Algéria olyan volt Franciaország számára, mint India az angoloknak: legfőbb gyarmat, sőt tengerentúli megye. Algéria csak hosszú háborúk és polgárháborúk után, 1962-ben lett független, Charles de Gaulle francia elnök hivatali ideje alatt.
Afrika: Új államok alakultak Afrika szerte, melyekben rögtön polgárháborúk kezdődtek, például Kongóban, Nigériában, Angolában. A legsúlyosabb háború Ruandában és Burundiban zajlott 1994 -ben két helyi törsz (hutu és tuszi) közt, valóságos népirtással, 1 millió halottal.
Dél-Afrika: 10% -nyi fehér lakos 1948 és 1994 közt fekete-ellenes rezsimet hozott létre. Ez volt az Apartheid. Végül Nelson Mandela színre lépésével szünt meg. Előtte 28 éven keresztül raboskodott.
A hidegháborús korszak fontos alakjai:
- Mohatma Gandhi (India)
- Mao Ce-Tung (Kínai kommunista vezető)
- Nelson Mandela (Dél-Afrika)
- Charles de Gaulle (Franciaország)
- Martin Luther King (Amerikai polgárjogi aktivista, lelkész)
- Fidel Castro (Kuba)
- Amerikai elnökök: Eisenhower, Kennedy, Johnson, Nixon, Ford, Carter, Reagan, Bush
- A szovjet vezetők: Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev, Andropov, Csernyenko, Gorbacsov
V. Izrael létrejötte
Izrael zsidó állama az ókori időkben jött létre Kr.e. 1000 körül Dávid király idején. Az ókor időszakában sorra szenvedte el a hódító hatalmak támadásait és megszállásait (asszírok, babiloniak, perzsák, makedónok, rómaiak).
- A római korban a zsidók elhagyták Izraelt. (BarK-Kochba felkelés) Ekkor lett a terület neve Palesztina.
- A világ zsidósága 1897 -ben megtartotta az első cionista világkongresszust Baselben. Megszületett a cionizmus eszméje. A zsidók vissza akart térni őseik földjére. (Herzl Tivadar)
- Izraelben ekkorra már arabok éltek, a palsztin nép már megtelepedett.
- Palesztina angol mandátum-terület volt, melyen az ENSZ engedélyt adott egy zsidó és egy palesztin állam megalakítására. (ENSZ 181. számú határozata) Ám a palesztinok ezt elutasítják, mert az egész területre igényt tartanak. A zsidók viszont elfogadják kikiáltják Izrael Államot: 1948 május 14-én David Ben Gurion. A XX. század második felében a környező arab államok a palesztinokat támogatva több háborút indítottak Izrael ellen, mely ezeket sorra visszaverte.
Arab-izraeli háborúk:
Izrael állam 1948 -as kikiáltásával azonnal megkezdődtek az arab-izraeli háborúk, melyek közül ötöt tart nyilván a történettudomány, ám hatodik háborúként a második nagy intifádát is oda lehet sorolni, saját polgárháborúként, mely négy ezer palesztin és ezer izraeli életet követelt. A háborúk tehát a következők voltak:
- Első arab-izraeli háború: 1948-1949 Izrael megvédi magát
- Második arab-izraeli háború: 1956, a szuezi válság miatt
- Harmadik arab-izraeli háború: 1967 -ben megszállt területeket eredményez
- Negyedik arab-izraeli háború: 1973 Izrael újra megvédi magát
- Ötödik arab-izraeli háború: 1975, a libanoni PFSZ elleni izraeli támadás
- Első intifáda: 1987-1993 palesztin népfelkelés az izraeli uralom ellen
- Második nagy intifáda: 2000 - 2005 Izraeli - palesztin harcok
A jelenleg érvényes szabályzó szerződés: Gáza-Jerikó autonómia egyezmény, 1994 (Kairó). Osloi megállapodás. Jasszer Arafat (PFSZ és Fatah alapító). Jelenleg a radiális Hamasz vezeti Palesztinát.
VI. Öbölháborúk [LINK]
Az első Öböl-háború (1991)
1980 szeptember 22-én Irak és annak diktátora Szaddám Huszein megtámadta Iránt. 1987 júliusában megszületett az ENSZ BT 598. számú határozata, amely a feleket tűzszünetre és az eredeti határvonalra történő visszavonulásra szólította fel.
Szaddam Huszein 1990-ben döntött Kuvait lerohanásáról, melynek kölcsönökkel tartozott és akivel határvitája volt. Ez 1990 augusztus elsejéről másodikára virradó éjszaka, éjjel 2 órakor meg is történt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa november 21-én, a 678. számú határozatában ultimátumot intézett Bagdadhoz, amelyben 1991 január 15-ig szabott határidőt a Kuvaitból történő kivonulásra. Az ENSZ égisze alatt, valójában amerikai vezetéssel széleskörű nemzetközi koalíció jött létre Irak ellen. az amerikai offenzíva: 1991. január 17-én az amerikai, a brit és szövetséges erők több hullámban támadtak iraki célpontokat, és ezzel kezdetét vette a „Sivatagi Vihar” (Desert Storm) nevű hadművelet. A hadműveletekben az amerikaiak kiűzték az irakiakat Kuvaitból. 1991. február 27-én idősebb George Bush bejelentette, hogy másnap hajnali 4-től tűzszünetet hirdet.
A második öböl-háború (iraki háború 2003-2011)
A Szaddam-rezsim elpusztításának szükségességét egyebek mellett azzal indokolták, hogy a bagdadi diktátor vegyi és biológiai fegyverekkel rendelkezik, sőt minden nappal közelebb kerül nukleáris fegyverei kifejlesztéséhez. Mindezek tetejébe – hangoztatták – Szaddám közvetlenül is támogatja a terroristákat, segíti kiképzésüket.
Irak lerohanása 2003. március 20-án kezdődött, a hadművelet neve „Operation Iraqi Freedom” (angolul: Irak Szabadságáért Hadművelet) volt. Az Egyesült Államok hadereje az északi kurd lázadókkal összefogva, nemzetközi koalíciós erők támogatásával támadott. Ezt tekintjük a 2003-as iraki háború kezdetének. Irak lerohanása (2003 invasion of Iraq) alig több, mint egy hónapig tartott, 2003 március 20 és 2003 május 1 között.
A volt iraki elnököt 2003 december 13-án, az invázió megkezdése után 9 hónappal, szülővárosa Tikrit közelében lévő tanyai lakóépület pincéjében fogták el. Az iraki bíróság 2006 novemberében ítélte akasztás általi halálra Szaddám Huszeint az 1982-es, 148 halálos áldozatot követelő dudzsaili mészárlás miatt. (Az irak-iráni háború alatt, 1982-ben a Bagdadtól 80 km-re északra fekvő síitta településen 148 lakost végeztek ki megtorlásul egy Szaddám elleni merényletkísérlet miatt.) A volt iraki diktátort 2006. december 30-án, közép-európai idő szerint hajnal 4 óra körül akasztották fel.
