16. Az 1848/49-et követő elnyomás és kiegyezés

Önkényuralom megtorlás és ellenállás

A magyarok megbüntetése: A Ferenc József által vezetett Osztrák Birodalom bosszúra szomjazott 1849 nyarán, amiért csak nagy nehezen és csak orosz segítséggel tudta leverni a magyar szabadságharcot! Az ifjú császár Julius Jacob von Haynau táborszernagyot bízta meg azzal, hogy példásan megbüntesse a magyarokat, nehogy újra kedvük támadjon fellázadni.

Aradi vértanúk: 1849 október 6-án Aradon 13 magyar honvédtábornokot végeztek ki: Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Sweidl József, Lázár Vilmos, Poltenberg Ernő, Aulich Lajos, Leiningen-Westerburg Károly, Láner György, Damjanich János, Knézics Károly, Török Ignác, Nagysándor József, Vécsey Károly. Ugyanazon a napon Budán pedig Batthyány Lajost is kivégezték.

Haynau rémuralma: Az osztrák tábornok 11 hónapon keresztül folytatott kivégzéseket, pereket, letartóztatásokat Magyarországon, egészen 1850 júliusáig. 150 embert végeztek ki összesen. Végül a császár menesztette Haynaut a nemzetközi figyelem miatt.

A Bach-korszak (1850-1859)

Alexander Bach belügyminiszter 9 éves uralma idején Ausztria önkényes módon, diktatórikusan igazgatta Magyarországot. Parlament nélkül, rendeletekkel kormányoztak. Ezt az időszakot, mely a Bach-korszakkal vette kezdetét neoabszolutizmusnak nevezzük. Neoabszolutizmus: olyan berendezkedés, melyben hazánk alkotmányos jogait felfüggesztik, így megszűnik a rendi gyűlések tartásának joga, nádorválasztás joga, kormányszervek működtetésének joga (pl. Magyar Kamara), vármegyerendszer működtetése a vármegyék bizonyos fokú döntési jogköreivel és vármegye-gyűlésekkel.

A Bach-korszak jellemzői:

• Ausztria megszüntette az ezer éves magyar vármegyerendszert, helyette 5 körzetet hozott létre. Ráadásul Bécsből kormányzott terület lett Erdély, Horvátország és a déli határőrvidék (szerbek lakta rész)
• Magyarországot osztrák hivatalnokok árasztották el. A magyarok "Bach-huszároknak" csúfolták őket.
• Rendőri besúgóhálózat jött létre
• Polgári átalakulás: jobbágyfelszabadítás (1853), közteherviselés (1850), ősiség eltörlése (1852). Az Udvar belátta: igenis szükségesek ezek a Kossuthék által követelt újítások, különben a birodalom lemarad Nyugat-Európától a fejlődésben. A végrehajtás azonban sokszor hibásan zajlott: majorsági jobbágyokról nem rendelkeztek, a szőlődézsma nem lett eltörölve, a földesurak kárpótlása pedig lassan haladt (és állampapírokban történt) A jobbágyfelszabadításról szóló törvény neve: ÚRBÉRI PÁTENS volt!
• Eltörölték (1851) az 1754-es belső vámhatárt, így egységes belső piac jött létre, a magyar termékek előnybe kerültek. Fejlődés indult.
• Az osztrák elnyomás dacára az 1850-es években gazdasági fellendülés kezdődött Magyarországon. Épültek a vasútvonalak, fellendült az ipar, gabonakonjunktúra kezdődött.

Az ellenállás

A magyarok ellenállásának három formája alakult ki:

1. Aktív ellenállás, néhány esetben fegyveresen
2. Passzív ellenállás, Deák vezetésével
3. Emigránsok vezette ellenállás

Aktív ellenállás: Négy konkrét esetben a magyarok nyíltan is fellázadtak az osztrák önkény ellen:

1. A Dunántúlon Noszlopy Gáspár volt honvédőrnagy és kormánybiztos 1851-52 -ben szervezett felkelő csapatokat, de elfogták őket
2. Makk József tüzérezredes 1851-ben miután Kossuthtal találkozott, kezdett egy országos felkelés szervezésébe, de egy besúgó miatt lelepleződtek
3. Libényi János szabólegény merényletet kísérelt meg Ferenc József ellen 1853-ban
4. Széchenyi István fellépése 1859-ben szintén nyílt szembenállás volt. Ein Blick című röpiratában ugyanis (melyet a döblingi intézetből csempésztek ki) kigúnyolta a Bach rendszert. Írása válasz volt Alexander Bach öndicsérő irományára (címe: Rückblick)

Passzív ellenállás: A vidéki birtokairól Pestre felköltöző Deák Ferenc vezette a passzív ellenállási mozgalmat, melynek lényege a következő volt:

• adófizetés kollektív (közös) megtagadása
• állami beosztások, hivatalok vállalásának megtagadása
• egyéb állampolgári kötelességek megtagadása, például választásoktól távolmaradás, sorkatonai szolgálat megtagadása

A passzív ellenállás lényege egy erős nyomás-gyakorlás volt Ausztriára, annak kikényszerítése - az állam működőképességének akadályozásával - hogy adja meg a magyaroknak az 1848-ban követelt alkotmányos jogokat (saját kormány, szabad vármegyék, nádor-választás, saját törvények szerinti működés az áprilisi törvények mentén).

Emigráció vezette ellenállás: Kossuth eleinte Törökországban élt, majd beutazta a világot, hogy támogatókat keressen a harc újrakezdéséhez. Eljutott Londonba és New Yorkba is. Végül Torinóban telepedett le. Itt alakította meg a Magyar Nemzeti Igazgatóságot (Klapkával és Telekivel közösen) és tárgyalt 1859-ben III. Napóleonnal arról, hogy támogatja a piemontiakat és felkelést szervez, ha csapataik elérik a magyar határt. A terv meghiúsult. De a Kossuth vezette emigránsok mindig az Ausztriával szembeni ellenállás támogatói maradtak.

Az önkényuralom átmeneti enyhülése: A császár 1859 nyarán leváltotta Bachot és enyhített az önkényen három okból:

1. Külpolitikailag elszigetelődött Bécs. Oka: a Krími háborúban cserbenhagyta az oroszokat, így azok szembefordultak vele, és vereséget szenvedett a franciáktól is a Solferinoi csatában.
2. A német egység élére akart állni, Poroszországgal szemben. Ehhez kiegyensúlyozott magyar viszony mellett
3. Túl sokba került a magyarokkal szembeni besúgóhálózat és hivatalnokrendszer fenntartása.

Mindezek miatt 1860 októberében az októberi diploma egy időre visszaállította Magyarország jogait (megyéknek és az országgyűléseknek a visszaállítása).

Az enyhülés belpolitikai oka:  

Túl sokba került a magyarokkal szembeni besúgóhálózat és hivatalnokrendszer fenntartása.

Az új önkényuralmi időszak (1861-1866):

Bach után Anton Schmerling lett az új belügyminiszter. Azonban 1861 februárjában kiadta a februári pátenst, mely igazi sértés volt a magyarok számára!

Olyan birodalmi gyűlést terveztek, melyben minden nép elküldhette a képviselőit, ám a magyarok csak 85-öt képviselői helyet kaptak, vagyis csak a helyek 25% -át kínálták fel a magyaroknak.

Az 1861-es magyar diétán nagy vita volta arról, hogy hogyan utasítsák el a javaslatot! Deák pártja (Felirati párt) egy egyszerű feliratban akarta elutasítani, meghagyva az esélyt egy későbbi egyezkedésre. Teleki pártja (Határozati párt) határozatban akarta elutasítani, elzárkózva a későbbi tárgyalásoktól. Deákék nyertek, így jött az újabb osztrák önkény kora!

Nemzetiségek helyzete a kiegyezés előtt

A nemzetiségek helyzete (1850-1865): A szabadságharcban Ausztria oldalára állt, magyarok ellen harcoló nemzetiségek csalódtak az 1849-ben teremtett viszonyokban. Nem kapták meg ugyanis az általuk követelt területi autonómiát, csupán a magyar országgyűlés fennhatósága alól kerültek ki. Pulszky Ferenc mondta: "a nemzetiségek azt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül." Ugyanakkor a nemzetiségek alkalmazkodtak az Ausztria vezette abszolutizmushoz: a románok elfogadták a februári pátenst és az 1863-as erdélyi diétán - melytől a magyarok távol maradtak - megválasztották képviselőiket a birodalmi gyűlésbe.

Kossuth konföderációs terve (1862): Kossuth Lajos Torinóban egy sajátos új magyar állam tervét vázolta fel. Ennek lényege: a nemzetiségek és Magyarország egy szövetségi államot hoznának létre, belül nemzeti alapú megyei önkormányzatokkal, melynek Ausztria nem lenne része. Így megvalósulna a magyar önállóság, a nemzetiségek is autonómiát kapnának és a létrejövő új állam is elég ellensúlyt alkotna Oroszországgal szemben. (A nyugati nagyhatalmak csak azért nem támogatták az Ausztriától elszakadó Magyarországot, mert hazánkat egymagában nem tartották elég erős ellensúlynak az oroszokkal szemben.) Kossuth tervét azonban sem a teljes önállóságra vágyó nemzetiségek, sem a magyar nemesek nem támogatták!

A kiegyezés (1867)

A provizórium (ideiglenes állapot): A magyar diéta feloszlatása után, 1861 és 1866 közt tartott a provizórium időszaka. Elhidegülés Ausztria és Magyarország között, de két esemény változtat ezen:

1. Deák húsvéti cikke (1865) 
2. A porosz - osztrák háború, königratzi osztrák vereség (1866)

Deák húsvéti cikke (1865): [LINK - jegyzettár blog] A császár egy küldöttje megkereste Deákot a szállásán (pesti Angol Királynő szálló) és tárgyalni kezdtek. Megállapodtak abban, hogy ha Magyarország elfogadja, hogy Ausztriával közös legyen a hadügye, külügye és az ezeket finanszírozó pénzügye, akkor jelentős önállóságot kaphat. A megbeszélés után írta meg Deák a Pesti Naplóban híres húsvéti cikkét. Lényege: Magyarország hajlandó engedi az 1848-as követeléseiből és elismerni bizonyos közös ügyeket! Válaszul menesztették Schmerlinget és újra lehetővé tették a magyar diéta működését.

Miért írta alá a két ország: Ausztria azért írta alá a kiegyezést, mert nagyhatalmi befolyásának európai megtartásához szüksége volt Magyarországra. Magyarország pedig azért írta alá, mert így legalább részben önálló lehetett (maga intézhette gazdasági és egyéb ügyeit)

A kiegyezés megkötése (1867): A diéta bizottságot hozott létre a kiegyezési törvények előkészítésére, Andrássy Gyula gróf vezetésével. A bizottság azonban eleinte nem tudott önállóságot kiharcolni. Közben kitört a porosz-osztrák háború, és elhalasztották a tárgyalásokat. A háborút Ausztria elvesztette (Königratzi vereség) és a császár végleg belátta: ha a magyarokkal nem jut egyezségre, széthullhat birodalma. A tárgyalások újraindultak és Ausztria kiegyezett Magyarországgal.

A kiegyezés keretei:

• Magyar kormány alakult (1867 február 17-én) magyar miniszterelnökké nevezték ki Andrássy Gyula
• Kiegyezési törvények (1867 május 29-én a diéta elfogadta a kiegyezési törvényeket: 1867/12,14,15,16.)
• Királlyá koronázás (1867 június 8-án magyar királlyá koronázták Ferenc Józsefet)

A kiegyezés részei

Közös ügyekről szóló rész: a hadügy, külügy, pénzügy a két országot összekötő közös ügy lett. Ezeket Magyarország csak Ausztriával együtt intézhett

Közös szervekről szóló rész: az említett három terület miniszterei közösek lettek, és ha összeültek, akkor közös minisztertanácsot alkottak. Rajtuk kívül közös szervként működött még a két ország parlamentje által választott 60-60 fős delegációk évenkénti közös tanácskozása (hol Bécsben, hol Pesten). A tanácskozások többnyire a közös ügyek költségvetéseiről hoztak döntéseket.

Ausztria és Magyarország egységéről szóló rész: Létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, mely két-központú, azaz dualista és alkotmányos királyságként működött. Dualizmus kora: 1867-1918

Uralkodói jogok: Külön minisztertanácsi határozat kapcsolódott a kiegyezési törvényekhez, melyben három dologban a királynak különleges jogokat adott: a hadsereg vezetése, a magyar diéta feloszlatása, és a törvények előszentesítése terén. (Előszentesítés: amikor a királynak előzetesen jóvá kell hagynia, hogy a magyar parlament miről tanácskozhat és hozhat törvényt.)

Gazdasági kiegyezésről szóló rész (1867/16. törvénycikk): Ennek három fő része volt, mégpedig az első kimondta, hogy Ausztria és Magyarország a közös terhekeiket együtt fizeti (pl. államadósság és közös ügyek költségei) mégpedig 70 / 30 arányban. A második rész arról szólt, hogy a két ország vámközösséget alkot, vagyis együtt dönt az adókról, vámokról és közös pénzt használ. A harmadik rész pedig rögzítette, hogy a két ország parlamentjei 10 évente újratárgyalja, hogy meghosszabbítják e a gazdasági kiegyezést. 

​Kossuth véleménye:

Cassandra levél (1867 május 28): Kossuth óva intette Deákot a kiegyezés megkötésétől. Cikke: 1867 május 28-án jelent meg a Magyarország című lapban (LINK) Kossuth május 22-én íta és legelőször május 26-án jlent meg hazánkban a Magyar Újság című lapban. Nem vették figyelembe, másnap, május 29-én az Országgylés megszavazta a kiegyezési törvényeket. A levelet Cassandra, trójai hercegnőről nevezte el az utókor, mert miként a híres ókori előkelőség, úgy Kossuth is a jövőt vízionálta. Egyikükre sem hallgattak: Priamosz trójai király lánya azt javasolta égessék el a görögök falovát, de kinevették, Kossuth is katasztrófát ósolt, mely valóban be is következett 53 évvel később (Trianonban). 

 Egyéb körülmények:  

• Magyar kormány alakult (1867 február 17-én) magyar miniszterelnökké nevezték ki Andrássy Gyula
• Kiegyezési törvények (1867 május 29-én a diéta elfogadta a kiegyezési törvényeket: 1867/12,14,15,16.)
• Királlyá koronázás (1867 június 8-án magyar királlyá koronázták Ferenc Józsefet)
• Horvát kiegyezés (1868 nov. 17 => 1867/60 tv.)
• Területi autonómiát kap Horvátország, vagyis lehet saját országgyűlése
• Kormánya 4 területen szabadon hozhat döntéseket: közigazgatás, bíráskodás, oktatás, egyházi ügyek
• adók: a beszedett állami adó 45% -át maga használhatta fel
• Magyarokkal közös ügyek: hadügy, külügy, pénzügy mellett iparügyek, kereskedelem, közlekedés
• Vitatott ügyek: nyelvkérdés (horvátul: csak helyi parlament, kormány, közös minisztériumok, helyi szervei), Fijume kérdése (Budapesthez került) Határőrvidék hovatartozása (megosztották: egy része lett a horvátoké) 

Nemzetiségi törvény (1868 dec. 8 => 1868/44 tv.)

Eötvös József miniszter munkája. Magyarországon egyetlen politikai nemzet létezik.

A magyar a hivatalos nyelve az országgyűlésnek, megyei hatóságoknak, felső bíróságoknak, állami hatóságoknak

Lehet használni a nemzetiségi nyelvet: az alsó és középfokú iskolákban, egyházakban, alsó és középfokú bíróságokon

A nemzetiségek alakíthatnak egyesületeket, pénzalapokat.

Számonkérő, visszaellenőrző feladatsor (Redmenta)