17. Dualizmus és a Tisza Kálmán időszak

A Tisza család: A kiegyezés után, 1875 és 1917 közötti 40 évben Magyarország meghatározó korszakát jelentették a "Tiszák": Tisza Kálmán és fia gróf Tisza István. Miniszterelnökökként, illetve Tisza István esetében emellett házelnökként és kormánypárti vezetőként határozták meg a hazai politikai életet.

Az ország vezetés főbb szervei:

• Közös osztrák-magyar uralkodó, a Monarchia feje, Ferenc József császár
• Közös minisztertanács és delegációk, a közös ügyekben döntve
• Magyar kormány, melyben a magyar miniszterelnök és a 9 minisztérium feje (miniszterek) foglaltak helyet. Legfőbb minisztérium: belügyminisztérium (közigazgatás + csendőrség)
• Magyar országgyűlés: volt alsóháza (képviselőház) és felsőháza (főrendi ház)
• Önkormányzatok: megyék, városok azaz törvényhatóságok szervei. Volt saját költségvetésük, és hozhattak saját rendeleteket is. Megyék élén a fősipánok álltak, akiket az uralkodó nevezett ki és az alispánok, akiket a megyei képviselők választottak maguk közül. Megyei és városi képviselők fele a legtöbb adót befizető polgárok közül került ki, ők voltak a virilisták.
• Választások: Volt cenzus, így csak a lakosság 6-7 százaléka voksolhatott. A dualizmus alatt, az 1874-es döntéssel a választásra jogosultak körét csökkentették, 5,9% -ra. Jellemző volt a nyílt szavazás, vagyis a vooksolóknak a szavazóbizottság előtt kellett nyilvánosan közölniük, hogy kire szavaznak. Így a hatóságoktól való félelem miatt jellemzően a kormánypártra mertek csak szavazni. Ráadásul a szavazókörzetek határait úgy állapították meg, hogy a kormánypárti területek több képviselőt küldhessenek a parlamentbe.

Pártalakulások:

A két legerősebb párt a dualizmus első évtizedeiben a Felirati Pártból alakult Deák-párt és a Határozati Pártból lett Balközép párt volt. A Határozati pártot Teleki László vezette, aki a kiegyezés kérdésében távolságtartást akart elérni (inkább ellenezte, mint pártolta az Ausztriához közeledést). A Deák-párt viszont támogatta a kiegyezést. A Balközép párt csak laza kapcsolódást akart Ausztriával. Végül 1875-ben egyesült a két párt és létrejött a Szabadelvű Párt. Az egyesüléssel egyet nem értő Balközép-képviselők a kiegyezést tagadó Szélsőballal egyesülve hozta létre a Függetlenségi Pártot. Innentől, vagyis 1875-től 1890-ig Tisza Kálmán miniszterelnök vezette az országot!

Tisza Kálmán időszaka (1875-1890)

Szabadelvű párt kormányai: Első és legfontosabb miniszterelnök Tisza Kálmán volt 1875 és 1890 közt! Fő ellenzéke a Függetlenségi Párt volt (egyik oldalon) és az Egyesült Ellenzék (a másik politikai oldalon). Ekkoriban a politika bal- és jobboldalt a kiegyezéshez való viszonyulás határozta meg.

A Tisza Kálmán időszak jellemzői:

• Közigazgatás, azaz vármegyék átszervezése: kiváltságos területek (pl. jászok, kunok, székelyek) megszüntetése; megyei önállóságok csökkentése, megyék élére választott képviselők és a virilisták (legtöbb adót befizető polgárok) helyezése.
• Rendőrség - csendőrség kialakítása. (Előbbi a városokban, utóbbi vidéken)
• Ország-modernizáció: egészségügy fejlesztése, postahálózat létrehozása, új egyetemek teremtése (pl. Kolozsváron, Debrecenben), vasútépítések, folyamszabályozások.
• Mamelukok megjelenése: Tisza Kálmán erős pártfegyelme miatt a mindent végrehajtó párttagokat gúnyolták mamelukoknak. 
• Dzsentri réteg kialakulása: Azok a nemesek, akik elszegényedtek és földjeiket vesztették, társadalmi rangjukat meg akarták őrizni és ezért fontos hivatalokat vállaltak el, vagy katonatisztek lettek. Úrias életet próbáltak élni. (A polgárság utánozni igyekezett őket.) 

Tisza bukása: Le kellett mondania, mert nem tudta elérni, hogy a parlament elfogadja Ferenc József kérését az újoncmegajánlási jogunk korlátozásáról. De lemondásakor azt a látszatot keltette, mintha az udvar mondatta volna le az emigrációban lévő Kossuth Lajos magyar állampolgársága miatti kiállásáért.

Parlamenti válságok

Kormányzati válság (1905): A századfordulón a közjogi kérdések, vagyis az Ausztria-Magyarország közti viszony kapcsán komoly belpolitikia viták zajlottak a magyar parlamentben. Ezek 1896-ban az országos milleneumi ünnepségek idejére abba maradtak, ám utána újra fellángoltak.

Pártviszonyok a századfordulón:

• Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP): 1890-ben jön létre, csatlakozik a II. Internacionáléhoz. Fő célkitűzése: az általános és titkos választójog. Ám a másik két problémával a föld-, és nemzetiségi kérdéssel nem foglalkozik.
• Katolikus Néppárt: 1895. Ezen belül erős a keresztényszocializmus Prohászka Ottokár püspök vezetésével

Parlamenti válság 1904-ben: Amikor a kisebbségben lévő parlamenti ellenzék megbénítja az országgyűlés működését, az úgynevezett "agyonbeszéléssel", obstrukciónak nevezzük. Vagyis: addig szólalni fel folyamatosan - egymásnak adva a szót -  míg a törvény megszavazása lehetetlenné válik. Amikor vita lett a haderő törvényről és az ellenzék csak akkor akart belemenni a haderőfejlesztésbe ha a közös hadsereg magyar jellegűbb lesz, megbénították a parlament munkáját. Válaszul a kiegyezést pártoló többség Tisza Kálmán fiát Tisza István választotta miniszterelnökké, aki új házszabályt dolgozott ki. Ez tiltotta az obstrukciót. Elfogadása a "zsebkendőszavazással" történt: adott jelre (a házelnök elejtette zsebkendőjét) megszavazták. Az ellenzék tört-zúzott az ülésteremben. [Eremitha blog cikke]

Koalíciós válság 1905-1910: 1905-ben olyan pártok győztek a választásokon, melyek tagadták a kiegyezés létjogosultságát. Ferenc József nem volt hajlandó elfogadni győzelmüket, és egy saját maga által választott kormányt nevezett ki Fejérváry Géza vezetésével. Magyarországot 1 éven keresztül egy császár által kinevezett és törvényes nem választásokon nyert kormányzat vezette. Végül a függetlenséget követelők meghátráltak és kénytelenek voltak elfogadni a kiegyezés eszméjét. Ekkor kormányra kerülhettek (Wekerle Sándor kormány).

Gazdaság és társadalom a dualizmus korában

Gazdasági felzárkózás:

1. Folyóinkat hajózhatóvá tették, gátrendszer épült az áradások ellen.
2. A magyar mezőgazdaság modernizálódott: megjelentek a cséplőgépek, az istállózó állattartás, az intenzív állatfajták tenyésztés és a kertészeti gazdálkodás. A gabonatermelés mellett új növényfajok tömegtermesztése is elkezdődött, pl. burgonya, cukorrépa, dohány ... stb
3. Kialakultak a "sikerágazatok": malomipar, cukorgyártás, konzervipar, és nagy fejlődésnek indult az acél- és gépgyártás.
4. Nagyarányú vasútépítések kezdődtek, 1868-ben létrejött a MÁV (Magyar ÁllamvasutaK)
5. Magyar találmányok: Kandó Kálmán (villanymozdony), Ganz Ábrahám (kéregöntésű vonatkerék).
6. Kialakult a hitelszervezet, megkezdődött az osztrák - francia - német tőke beáramlása. Létrejött a Magyar Általános Hitelbank (1867)
7. Jelentős kórház és iskola építési programok zajlottak

Problémák: Gabonakonjunktúra (fellendülés) egészen 1873 -ig éreztette hatását, majd egy átmeneti pénzügyi válság következett a bécsi tőzsde összeomlása miatt. Később 1884-ben jött egy újabb rövid válság, amikor az olcsó amerikai gabona és ausztrál gyapjú lenyomta az árakat. A filoxéra tönkretette a szőlőtermést.

A polgárosodó társadalom 

Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.

Fontosabb társadalmi rétegek:

• Nagybirtokos arisztokrácia: A leggazdagabb 2000 birtokos-család tartozott ide. Bárók, grófok, akik sok ezer holddal rendelkeztek és befektetésekkel az ipari-kereskedelmi nagyvállalatokban. Ők nyerték el állami vezető pozíciókat (miniszterek, államtitkárok, polgármesterek)
• Nagypolgárság: Pénzügyi és kereskedelmi üzletekből meggazdagodott, módos, vagyonos üzletemberek tartoztak ide. Zömében zsidó polgárok, Bankárok, kereskedők, pénzemberek, gyárosok rétege tartozott a nagypolgárságba.
• Középosztály: Két részre tagolódott: a történelmi középosztályra és az úri középosztályra. A történelmi középosztályt jelentős birtokokkal rendelkező (több száz holdas) földesúri réteg alkotta (7-8 ezer család). Az úri középosztályt a dzsentrik alkották. Ők voltak azok a nemesek, akik bár elszegényedtek és földjeiket vesztették, azért társadalmi rangjukat meg akarták őrizni és ezért fontos hivatalokat vállaltak el, vagy katonatisztek lettek. Úrias életet próbáltak élni. Az úri középosztályt alkották még a tisztviselők, orvosok, ügyvédek, tanárok, nagy részben bevándorló zsidó, német polgárok. A középosztály a dualizmus idején 17% -ra növekedett.
• Kispolgárság: Egy millió lakos tartozott ide: saját bolttal, műhellyel rendelkező kisvállalkozók, jól fizetett kisiparosok (víz-, gáz-, villanyszerelők), vasúti, postai alkalmazottak, csendőrök.
• Parasztság: Hét milliós óriási réteget alkotott a századfordulón. Voltak gazdag-parasztok (50-200 holdas gazdák), akik zselléreket, szummásokat alkalmaztak, középparasztok (11-40 hold), akik nem tudtak senkit alkalmazni, és szegényparasztok (10 hold alatt), akik nyomorogtak. A földtelen parasztok munkaerejüket adták el, ők voltak a szummások, zsellérek, cselédek.
• Munkásság: Számuk 1914-re éri el az egymilliót. A szakmunkások akár ötszörösét keresték a képzetlen munkások bérének.

Nemzetiségi kérdés a dualizmusban

1.) Nemzetiségi törvény: 1868-ban Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter munkája. A kor szellemének megfelelően biztosított jogokat az oktatás és nyelvhasználat terén a nemzetiségeknek.

2.) Sérelmek kialakulása: 

• nyelvhasználati sérelmek
• oktatási sérelmek
• politikai jogok sérelmei (gerrymandering)

3.) Magyarosítás:

A magyarosítás a századfordulótól egyre erősödő kormányzati törekvés az erőszakos asszimilációra, vagyis a nemzetiségi fiatalok (románok, szerbek, tótok, horvátok) oktatás útján történő átnevelésére.

Nyelvhasználat - oktatás: Lex Apponyi 1907, mely az állami támogatást az iskolák számára a 7 legfőbb tantárgy magyarul történő oktatásához kötötte. Emellett felsőfokon sehol nem tanulhattak saját nyelvükön a nemzetiségi fiatalok.

Politikai sérelmek: a nemzetiségek nem kaptak kollektív politikai jogokat Magyarországon pl. nem alakíthattak pártokat és a gerrymandering módszerével korlátozták képviseletüket is a parlamentben.

Egy elképzelt 50 milliós terület (ország), melynek 60%-a kék, 40% -a piros nemzethez tartozik. A feladat: 5 olyan választókerület kialakítása, melyekből a pirosak küldhetnek több képviselőt a parlamentbe.

Replika-per (1893): a magyar kormány 1893 –as sajtópere volt azon román egyetemisták ellen, akik több nyelvre lefordított röpiratban tették közzé nemzetiségi jogaik megsértését a Replika nevű irományukban.

Memorandum-per (1894): Egy újabb per volt, ezúttal a panaszaikat, sérelmeiket a királyhoz eljuttató román nemzetiségi vezetők ellen. Ugyanis 1892-ben az erdélyi románság vezetői memorandumban fordultak I. Ferenc Józsefhez, melyben a magyarokéval megegyező nemzetiségi jogokat, illetve a zaklatás és az elmagyarosítási kísérletek megszüntetését követelték. Ezt egy 237 tagú román küldöttség vitte Bécsbe, Ferenc József azonban olvasatlanul továbbította azt a budapesti országgyűlésnek.

Városiasodás

Városfejlődés: A kiegyezést követően, 1867 és 1914 között jelentős népesség növekedés zajlott Magyarországon: 15,4 millióról 21 millióra nőtt hazánk lakossága. Emellet városiasodás kezdődött, erősen megnövekedett a nagyvárosok népessége. Főleg Pest gyarapodott sokat: 30 év alatt megduplázódott népessége.

Budapest fejlődése:

• Budapest három város egyesüléséből született 1873-ban, amikor összeolvadt Pest, Buda és Óbuda.
• Népessége a kiegyezéskor, 1867-ben még csak 300 ezer volt, a századfordulóra (1900) elérte a 733 ezret, majd a dulaizmus végére a 900 ezret.
• Jelentős volt az elmagyarosodás: míg 1850-ben a város több mint fele (56%) német ajkú volt, a korszak végére a fővárosiak 86% -a magyarnak vallotta magát.
• Sokat tett a város fejlesztéséért: Podmaniczky Frigyes, 1873-1905 közt a fejlesztések vezetője (Fővárosi Közmunkák Tanácsa) és Bárczy István polgármester, aki az 1900-as évek elején iskolákat, könyvtárakat építtetett.
• Hidak épültek a korszakban: a szabadságharc végén még csak a Lánchíd állt, majd később megépült még három híd: Margit híd: 1873, Ferenc József híd: 1893, Erzsébet híd: 1903.
• Budapest lett az ország gazdasági-kultúrális központja. Itt működött az országgyűlés. A Dunaparti Országház 1904-re épült fel Steindl Imre tervei alapján neogótikus stílusban.
• A dualizmus korában épült ki a metro-, villamos-, és víz-csatorna hálózat is Budapesten.

A vidéki magyar városoknál is tapasztalható a dualizmus 51 évében fejlődés (Szeged, Miskolc, Győr, Pécs, Debrecen, Kecskemét ekkor indulnak fejlődésnek).