A Kádár-rendszer
A Kádár-korszak
Kádár megítélése és rendszere (1956-1988)
Kádár megítélése: A közvélemény nagyobb része sokáig árulónak és szovjet helytartónak gondolta Kádárt. Később a 60-as évektől, mikor hazánkat a "legvidámabb barakknak" tartották a szocialista országok közt, javult megítélése. Ennek fő oka: Kádár sokkal enyhébb diktatúrát valósított meg nálunk, mint a többi Kelet-európai kommunista ország vezetője. Több minden volt megengedett. Kádár rendszerének elnevezései: gulyáskommunizmus, puha diktatúra, fridzsider-szocializmus. (Mind azt érzékelteti, hogy ez egy enyhén elnyomó rendszert volt 1956 - 1988 közt.)
56 kérdése: Kádár alatt végig ellenforradalomnak minősítették az 56-os forradalmat, és tilos volt róla beszélni. Ám 1963-ban az 56-os felkelőket elengedték a börtönökből (amnesztia rendelet). De 56 még utána is tabu téma maradt egészen a rendszerváltásig.
Három "T": tűrt, tiltott, támogatott
Barakk = foglyok számára épített, többnyire fából készült épületek, kerítéssel körbezárt táborokban. Lásd lenti képet:
Országos szervek: a Magyar Népköztársaságot az állampárt, vagyis a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetése irányította és ifusági szervezetük a Kommunista Ifjusági Szövetség (KISZ) illetve fegyveres testületük a Munkásőrség. Az ÁVH megszűnt. Emellett úttörőmozgalom és Ifjú Gárda a fiataloknak.
Kettős országvezetés: a hagyományos szervek mellett, mint parlament vagy kormány, létezett egy másik rendszer is: a pártszervezet. Ennek élén állt a pártfőtitkár (Kádár), és a Központi Bizottság illetve a Poltikai Bizottság. Ezek mellett működött a Pártkongresszus és legalsó szinten a megyei, városi pártfőtitkárságok, városi tanácsok. Létezett még az Elnöki Tanács is, mely a hagyományos és pártszervek közt helyezkedett el és a legfontosabb ügyekben döntött.
Tervgazdálkodás szerint működött a gazdaság, miközben 1961-re befejeződött a kollektivizálás. A gazdasági terveket előre meghatározta a párt-vezetés lebontva a vállalatok szintjére. Meghatározták, hogy mibő mennyit kell előállítani.
Tagosítás, téeszesítés, földek államosítás lezárul. Az ezt akadályozó vagyis földjeiket átadni nem akaró gazdákat kulákoknak minősítik. Ezeket megbélyegzik, megfélemlítik, majd megbüntetik. Földjeik állami tulajdonba vagy téeszekbe adására kényszerítik.
Teljes foglalkoztatás és erős szociális háló jellemezte az országot. Ez azt jelentette, hogy mindenkinek találtak munkát (nem volt munkanélküliség), bár sokszor értelmetlen vagy felesleges beosztásokat hoztak létre. A szociális háló azt jelentette, hogy mindenki ingyen részesült az oktatás, egészségügy és állami támogatások rendszereiből. Olcsó lakások épültek, panelprogram valósult meg, ingyenes volt az iskolai fogorvosi ellátás, alacsony áron lehetett könyveket venni és belföldi nyaralásra befizetni ... stb. Mindez biztonságérzetet adott az embereknek, de mindennek ára volt: az ország eladósítása.
Reformok 1968-ban:
1967-re a pártvezetésben felbukkantak olyanok, akik gazdasági reformokat javasoltak, így Nyers Rezső és Fock Jenő. 1968 január 1-én meghirdették az "új gazdasági mechanizmus" programját, mely 4 évig működött.
A reformcsomag lényege: háztáji földek engedélyezése (a TSZ tagok saját földet is kialakíthattak és maguk hasznára eladhatták az ott termelteket) + nagy önállóság az állami vállalatoknak + tervgazdálkodás szüneteltetése. A brezsnyev körüli és haza keményvonalas kommunisták leállították a refomokat 1972-ben.
Az 1970-es évektől kialakult a Kádár-rendszerben az uralmon lévők két tábora: keményvonalas kommunisták (sztálinisták, diktatúra-pártiak) és a reformer kommunisták.
A két tábor között az 1980-as évek elejétől kezdve egyre inkább a reformerek felé kezdett billeni a létszám. Mind többen akartak változást a párton belül is.
Válság kialakulása:
A Közel-Kelet háborúi miatt olajárrobbanás történt 1973-ban. Az olaj és ezen keresztül a benzin ára megemelkedett, a Szovjetunió is drágábban adta Magyarországnak. Ezzel lelassult nálunk a gazdasági növekedés, majd a 80-as évekre stagnált (nem nőtt és nem is csökkent). Kádárék titokban külföldi kölcsönöket kezdtek felvenni, eladósodott az ország.
A 80-as évek elején újabb reformokkal kísérleteztek: engedélyeztek kisebb magánvállalkozásokat és újra növelték a vállalatok önállóságát. Ám ez sem oldotta meg a problémákat. A lakosság elégedetlen volt a Kádár-rendszerrel.
A Kádár-kor megítélése:
Az 1956-os forradalom leverése és Kádár 1988-as bukása közti 32 esztendő jelentette az úgynevezett Kádár-kort, melynek leginkább élhető időszakát a 70-es évek jelentették. A Kádár-korszak jellemzői a mindennapokban:
Pozitívumok:
- Ingyenes oktatás, egészségügy, iskolafogászat
- Olcsóbb kultúra, a széles tömegek számára is elérhető színház és olcsó könyvek.
- Teljes-körű a foglalkoztatás, nincs munkanélküliség. A munkásság számára is elérhető a balatoni nyaralás
- Erős a szociális háló: a munkanélkülivé válók, szegények, hátrányos helyzetűek az államtól gondoskodásra számíthatnak
- Panellakás-program: 1961-ben indult egy 15 éves lakásépítési program. Több, mint félmillió panellakás épült a munkásosztály számára.
Negatívumok:
- A nyugati államokra jellemző szabadság nem valósult meg a Kádár-korban sem, hiszen nem voltak pártok, így szabad választásokat sem tartottak és nem lehetett szabadon vállalkozásokat sem alapítani. Mindezekhez a rendszerváltásra volt szükség.
- A kultúrában a "három T": tiltott, tűrt, támogatott kategóriák. Egyes műveket tiltottak, másokat éppen még eltűrtek, megint másokat támogattak
- Oktatás marxista elveken nyugvóoktatása. Osztályharc kiemelése mindenben, miközben bizonyos történelmi témákat nem is oktattak, mint az 1956-os eseményeket.
- Kötelezően elvárt szervezetek, rendezvények: úttörő-mozgalom, KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség), állampárt, munkásőrség, kötelező május elsejei felvonulások.
- Kötelező szocreál stílus az építészetben
- Puha diktatúra valósult meg. A belügyminisztérium III/III -as csoportfőnöksége 1962 és 1990 között besúgórendszert működtetett, mely figyelte a lakosság politikai hangulatát, közvélekedését.
- Korlátozott volt a nyugatra utazás
- A Kádár korban 1973-tól megkezdődött az ország eladósodása, melyről a lakosság nem is tudott.
- A nemzeti érzület elnyomása, nemzeti ünnepek hanyagolása, a határon túliak marginálása
A Kádár-korszak jellemzői:
Farkar Bertalan űrhajós, Rubik-kocka, Hofi Géza, beat-zene, István a király.
Bibó István (1911-1979) szerepe:
Jogász és egyetemi tanár, aki 1956 november 3-án megalakult harmadik Nagy Imre kormányban államminiszter. Börtönben ült 1963-ig. Bár már 1979-ben elhunyt, ő kötötte össze az 56-osokat a rendszerváltó generációkkal.
Kádár bukása
1.) Az ország eladósodása: 1973 -tól rohamossá vált. A lakosság nem tud erről, Kádár eltitkolja.
2.) Az emberek elégedetlenségének jelei: a) Szamizdat irodalom alakul ki, pl.: Figyelő, Demokrata, melyet százezrek olvasnak b) Bős-Nagymarosi vízlépcső ellen tüntetések zajlanak 1989-ben c) Taxisblokád a nagy benzinár emelések ellen (1990)
3.) Pozsgay Imre kijelentése a médiában: 1989 január 28-án: 1956 nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés. Ez komoly változás a korábbi marxista meghatározástól.
4.) A reformkommunisták előretörése, Grósz Károly leváltja 1988 májusában: felfelé buktatják, amikor a pártkongresszus pártelnökké nyilvánítja, miközben ez a korábban nem létező pozíció semmiféle jogkört nem ad Kádárnak. Rá egy évre, 1989 nyarán (július 6-án) Kádár meghal. Véget ér a "kádár-korszak" is.
